• Nehézség

    Könnyű
  • 4 km Túra Hossza
Leírás:

Tompahát: A település kiemelt rendezvénye a Tompaháti Lovasnapok (szeptemberben).

Derekegyháza: Árpádkori eredetű település, Szentestől keletre, a Kórógy-ér partján. Gróf Károlyi Sándor-féle barokk-copf kastély (ma ápolóotthonként működik). Kertje és a műemlék épület védettséget élvez. A park engedéllyel látogatható.

Nagymágocs: Elsőként 1426-ban Magoch-ként említik; nevét első birtokosáról, a Szente-Mágócs nem-zetségről kapta. Az 1596. évi tatárpusztításnak Mágocs is áldozatul esett. A pusztán elsősorban a vásárhelyiek legeltettek, majd a vásárhelyi uradalommal a gróf Károlyi-család birtokába jutott. 1827-ben Külső-Derekegyházaként gróf Károlyi Lajos tulajdona a Lajoskedvi gazdasággal, Lajostanyával, Lajosszállással és a Lászlótelek nevű bolgár dohánykertészettel. Lajosszálláson a XIX. század első felében nagyszerű szeszgyárat építettek. A középkori Mágocs monostorát a múlt század közepén bontották el meggondolatlanul az uradalmi gazdálkodás kiépítése során. 1896-97-ben emelték az egyemeletes reprezentatív neobarokk műemlék kastélyt, amelyben jelenleg szociális otthon működik. A 30 hektáros kastélypark botanikai érték. Műemlék jel-egű az Ybl Miklós tervezte zabsilós magtár. A két háború között még ún. pusztaközség: az egész lakosság majorokban, tanyákon élt; majd házhelyosztás következtében kezdtek egy helyre tömörülni.

Helytörténeti Gyűjtemény: a műemléki értékű, volt uradalmi tiszttartói lakásban, utóbb polgármesteri hivatalnak helyet adó épületben került kialakításra a Helytörténeti Gyűjtemény. Célja egyrészt a falu lakóinak bemutatni a település múltját, az egykori élet mindennapjait, másrészt látnivalót kínálni a faluba érkező turisták számára, akik így megismerhetik a település múltját és értékeit. A gyűjtemény a 2003. évi Nagymágocsi Falunapok alkalmával nyílt meg.

A gyűjtemény első termében a látogatók megismerkedhetnek a település földrajzi és történelmi emlékeivel, az itt folyó mezőgazdasági munkákkal és annak eszközeivel. A második terem a múlt század embereinek lakó- és életkörülményeit mutatja be a születéstől az elmúlásig.

Római katolikus templom : Római katolikus templomot Károlyi Alajos 1883-ban, neoromán stílusú római katolikus templomot emeltetett Nagymágocson Szent Alajos tiszteletére. A templom a kastély park sarkában áll, amelyet 1883 Bachó Viktor tervei szerint épült. A szép üvegablakai Kartzmann Ede műhelyében készültek el.


Árpádhalom: Az 1950-es évekig Nagymágocshoz tartozó népesebb puszta volt. Birtokosai a Károlyi és a Berchtold családok voltak. 1956. július 1-jén alakult önálló községgé a korábban Nagymágocshoz (Árpádhalom, Bojtártelep, Szendrei major, Zoltántér), Eperjeshez (Kisújváros és Nagyújváros egy része), valamint Székkutashoz tartozó területekből.

A községben az 1950-es években már 6 termelőszövetkezet működött. Ezek aztán sorban egyesültek, majd végül egy maradt, az Árpád Termelőszövetkezet.

Az 1910-es évek elejétől kezdődően elemi népiskola működött a tanyaközpontban, ez később, az 50-es években nyolc-, majd négyosztályos általános iskola lett, 1994-től ismét nyolcosztályos volt. A faluban található művelődési ház és könyvtár is.

Károlyi-Berchtold kastély: Gróf Károlyi Alajos lánya, Károlyi Ferdinanda (házassága után gróf Berchtold Lipótné) 1897-1898 folyamán klasszicizáló stílusú kastélyt építtetett a faluban. Az eredetileg 22 szobából, fürdőszobákból és egyéb mellékhelyiségekből álló kastély a háborúkat szinte minden károsodás nélkül átvészelte. 1947-ben államosításra került. Előbb árvaházként kívánták hasznosítani, de utóbb a körzeti állami általános iskola és tanulóotthon kapott benne helyet. Az épület ma művelődési ház, iskola és könyvtár. Mellette áll Árpád fejedelem szobra, Fromann Richárd alkotása - 1996.

Kápolna: a kastély közelében látható kápolna 1920-21-ben épült, építtetője szintén gróf Berchtold Lipótné volt. A vidéken ritkaságnak számító favázas (Fachwerk) technikával épült római katolikus kápolna, tervezője ismeretlen

Árpád-halom: a falutól keletre, a Justh-major felé vezető úton található a település állítólagos névadójául szolgáló kunhalom. A tetején Makovecz Imre 1989-ben életfát állított, itt tartják a falu megemlékezéseit a nemzeti ünnepeken.

Útjelző tábla a falu határában Székács utca felirattal: az 1900-as évek elejétől a faluban élt Székács Elemér növénynemesítő, aki Árpádhalmon kísérletezte ki az 1055-ös búzafajt, amit Székács-búzának is neveznek. A település címerében megtalálható a búzakalász motívum, mely kifejezi a település mezőgazdasági jellegét, egyben emléket állít az Árpádhalmán működött neves búzanemesítőnek. A községben utcát neveztek el róla. Erről egy emléktábla is megemlékezik, ami az iskola falán áll.


Gádoros: Gádoros Árpád-kori település, melyet a tatárok 1241-ben felégettek. Egy 1436-ból származó királyi adománylevél már említi, mint Gadoros-pusztát, neve a település ősi templomának előcsarnokára, gádorára utal. Az újratelepülés éve 1826. Báró Rudnyánszky Sándor ekkor kötött szerződést a földek megművelésére az orosházi és szentesi lakosokkal. 1901-ig a Bánfalva nevet használták. A néphagyomány szerint az odatelepülők megbánták döntésüket, az elnevezés tehát a bánat szóból ered. Mások szerint azonban egyszerűen Rudnyánszky báró nevezte el így új birtokát.

Justh Zsigmond író (1863-1894) síremlékét 1963-ban helyezték Gádorosra a Justh-majorból. Az író birtokán parasztszínházat alapított. A klasszikus és népszínműveket a birtokán élő és dolgozó parasztok adták elő.


Eperjes: Csongrád megye északkeleti részén fekszik. A falutól északra találhatók a cserebökényi puszták, a Körös-Maros Nemzeti Park védett területe.

1935-ben alakult Kiskirályság néven Derekegyház és Nagymágocs területrészeiből. Az Eperjes nevet 1954-ben kapta. 1947-ben Cserebökény, 1956-ban Árpádhalom megalakításakor határrészeket csatoltak el a falutól, így területe csökkent.



Túrapontok:
Túraszakasz fotók:
Túraszakasz térkép: