• Nehézség

    Könnyű
  • 36 km Túra Hossza
Leírás:

Hajós város büszkesége a mintegy 1300 présházból álló Pincefalu. A Pincefalu szabályos utcákból áll, amelyeket a présházak és az alattuk elhelyezkedő, löszbe vájt pincék alkotnak. Egybefüggően ez a legnagyobb ilyen a maga nemében. A kacskaringós utcák, apró présházak hangulata és a messze földön híres jó borok felejthetetlen élményt nyújtanak az ide látogatóknak. Jellemző fajták Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Kadarka, Szürkebarát, Cserszegi fűszeres.

A pincefalu kialakulása egyidős a várossal. Az 1980-as évek óta sok pincét átalakítottak vendégfogadásra, illetve sok ilyen épült újonnan. A város ünnepe is a borhoz kapcsolódik, ez a minden év május utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülő Orbán Napi Borünnep, aminek kulturális programjai sok ezer érdeklődőt vonzanak.


 Császártöltés: a település nevével kapcsolatban a néphagyomány azt tartja, hogy azok népesítették be, akiket I. Lipót császár küldött ide töltés építésére, hogy az Akasztótól Baja felé húzódó Őrjeg mocsarán át tudjon utazni. Az1743-1744-es években telepíti be a kalocsai érsek német családokkal, a szőlőkultúra fellendítését várta tőlük. A település lakosságát1947-ben súlyos megrázkódtatás érte. Napjainkban az idősek egy része még mindig ismeri és használja a sváb nyelvet. A község Bács-Kiskun megyében, az 54-es főút mentén fekszik, Bajától 38 kilométerre. Határának legmagasabb pontja a 143 méter magas Boszorkányhegyen, legmélyebb a csatorna parton 93 méter magasságban található. Altalaja agyag, felszíni talaja nagyobbrészben homok és tőzeg. A Kiskunság és a Sárköz határában változóan hullámos felszínre épült falu településszerkezetének különlegességét az árterület szélén magasodó löszpartba fúrt, présházas pinceutcák adják.

Nevezetességek: A római katolikus templomot 1921-ben építették, oldaltornyos, festett üvegablakai vannak. Az 1999-ben átadott Teleház a helyi közösségi élet helyszíne. A Sváb tájházat 1998-ban nyitották meg. Helytörténeti és Néprajzi kiállítás látható itt.

Kéles-halom: a község Bács-Kiskun megye déli részén,Jánoshalma város és Hajós község között 10-10 km távolságra helyezkedik el. Az "Illancs" szívében fekvő aprócska település Kéleshalom, megközelíthető az 54-es számú út felől. A település 1906 előtt a kisszállási uradalomhoz tartozott,és Boncompagni (ejtsd: bonkopagnyi) herceg tulajdonában volt. A település jelelnlegi területét az olasz hercegtől kártyán nyerte el a Hollönder Lázár szabadkai nagybirtokos,aki parcellázta és eladta a jobb területeket. A község 1952-ig közigazgatásilag Jánoshalmához tartozott,majd 1990-ben vált ismét önállóvá és saját önkormányzatot választott. 2008-ban Borota községgel körjegyzőséget hozott létre,majd 2012-től már Rém is a körjegyzőséghez tartozik.

A település egyedi turisztikai értéke a külterületén található, fokozottan védett Kéleshalmi homokbuckák, az úgynevezett ősborókás. Az országos Tájvédelmi Hivatal a 167,7 ha-on elterülő "homokbuckás területet" (ősborókást) 1975-ben nyilvánította tájvédelmi területté, amelyből a község területén 64 hektár található. Ma az ősborókás természetvédelmi területe és a közeli mocsárvilág nyugodt, békés, háborítatlan természeti környezete lett kedvelt kirándulóhelye a természetjárást, a lovaglást és a kerékpározást kedvelőknek.

Kéleshalmi homokbuckák természetvédelmi terület Szinte hihetetlen, hogy ezen a sívó homokon hányféle növény kapaszkodik meg. Igaz a szél hordta buckák napsütötte forró déli oldala csupasz, csenkeszes, de a buckák között, ahol meggyűlik a víz égerlápok is kialakultak, a tetőkön és az árnyékosabb oldalakon pedig szép gyepek, tölgyesek, fehér nyarasok élnek, galagonyával, borókával, akáccal vegyesen. Az Illancs a Duna-Tisza közi hátság legmagasabbra polcozott vonulata. A táj azonban a múlt század óta alaposan megváltozott: az elegyengetett buckákra szőlőt, gyümölcsöst telepítettek, s ősi buckás arculatát egyedül az egykori kéleshalmi legelő őrizte meg, s ezzel megőrizte az Illancs-hátság különleges növényzetét is. A Kéleshalmi terület átmenet a kettő között: jól érzi magát buckáin a galagonya és a boróka, a szürke és a fehér nyár egyaránt. Talán azért olyan gazdag itt a vegetáció, mert a homok lösszel kevert.

Kunfehértó: 1950-ben a jelenlegi falu helyén még puszta volt: szántóföld, legelő. A mostani faluközpont helyén csak az Állami Gazdaság Mészöly- féle tanyája, az állomásépület, és a Kertészképző Iskola (mai Gyermekotthon) álott, amely 1940-41-ben épült, valamint a jelenlegi Iskola utcában a dombon egy kis ház, ami bírkaszínből átalakított cselédlakás volt.

Először 1948-ban vetődött fel a falu alapítás gondolata. 1950-ben mérnökileg mérték szét a portákat, s ezeken létesült a falu. A falu 1951-ben kapta a nevét két javaslattevés alapján az egyik javaslat Bácsfehértó, a másik Kunfehértó volt. Először Bácsfehértó nevet fogadták el, ezt azonban 1952. áprilisában visszavonták, s véglegesen a másik névre jött meg az engedély. Igy lett a falu neve Kunfehértó.

Legelőször a tanácsháza, és a titkári lakás épült fel 1950-ben. Az első időszakban mintegy 180-190 ház épült fel a Jókai, Ady Endre, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Óvoda utcákban 1950 és 1953 között, elsősorban az Állami Gazdaság dolgozói számára. '53-tól a házakat magánerőből, OTP hitelre építették. 1952-ben épült egy kéttantermes iskola, ami ma az Óvoda részét képezi. 1957-ben megépült az orvosi rendelő, 1958-ban szövetkezeti bolt és Felvásárló telep, '63-ban az Úttörő téren felépült a 4 tantermes iskola, a szabadság téren pedig a Postahivatal. 1950-ben vezették be a villanyt az akkori Kertészképző Iskolába, a község villamosítása 1952-ben kezdődött meg. (Készült Trillsam Márton és Burai István helytörténeti írásai nyomán)

Látnivalók: Fehér-tó, Holdrutás erdő, Öreg kocsányos tölgyfa, Szikes tavi strand.

Túrapontok:
Túraszakasz fotók:
Túraszakasz térkép: