• Nehézség

    Könnyű
  • 34 km Túra Hossza
Leírás:

Ecsegfalva: korábban Heves megyéhez tartozó Ecseg nevét az oklevelek 1219-ben említették először. Ecsegfalva a Körös-Sárrét északi peremén fekvő település, 1949 óta önálló község. Határán folyik a Hortobágy-Berettyó főcsatorna. A falu őse Ecseg, már az Árpád-korban is lakott hely volt. 1505-ben II. Ulászló, Bessenyei Györgynek és Tarcsai Nagy Demeter nejének adományozta.

A település a török hódítás alatt elpusztult. A 18. században az addigi vizes, mocsaras környéket - az 1786-ra befejeződő vízrendezési munkálatoknak köszönhetően - szabályozták, ekkor kezdődhetett a földművelés, növénytermesztés a vidéken.

A 19. század közepén e terület puszta volt, Külső-Szolnok megyében Pusztaecseg, Ecsegpuszta, illetve Ecseg néven. Fényes Elek szerint Ecseget 10 katolikus és 50 református lakja. Földbirtokosa a Magyar Katolikus Vallásalap és a Borbély-család. A földbirtokosok a használhatóbb földterületeket bérbe adták. A 20. század elejére a mai Ecsegfalva területe nagybérlők kezére került.

A település az 1920-as évek elején kezdett népesülni mikor a Nagyatádi-féle földreform során - a régi elpusztult falu helyétől Templomzugtól mintegy 7 km-re - az ecsegi vasútállomás és a Berettyó által bezárt szögben házhelyeket kezdtek osztani.

A település 1949-ig Dévaványa nagyközség része volt Pusztaecseg néven, ekkor lett önálló a település, majd 1950-ben a község nevét Ecsegfalvára változtatták.

A község környéke máig megőrizte természetes szépségét, gazdag madárvilág jellemzi. 1984-ben nyilvánították védetté és hozták létre az Ecsegpusztai Természetvédelmi Területet. A környék kiválóan alkalmas vadászat céljára és az ebből adódó vadászturizmusra is.


Dévaványa: neve a szláv Iván keresztnév becézéséből (Ványa), és a "dívánkozni" (mai szóval: "tanácskozni") szóból ered. Írásos formában először az 1330-as évek elején említik.

A település neve Jana falu, 1422-ben Luxemburgi Zsigmond király Heves vármegyéhez csatolta. 1647-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye adóösszeírásában a 67 nemesből 14 Ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották. 1659-ből fennmaradt pecsétjének körirata: DEVA VANIA PEOCETI.

1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel "mint taxás nemesek" maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti díj (taxa) fizetéssel tartoztak. 1970-ben nagyközségi rangot kapott.

A település városképi jelentőségű épületei a református és katolikus templom. Ezek a város főterén állnak. A katolikus templomműemlékjellegű épület, 1908-ban épült késő barokk, klasszicizáló stílusban. A református templomot 1887-ben építették újjá.

A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény 2000 óta tárja az érdeklődők elé a település gazdag történeti, néprajzi értékeit, írásos és tárgyi hagyatékát. A Dévaványai Tájvédelmi Körzetben él Közép-Európa legnagyobb túzokállománya, de több más védett növény- és állatfaj is természetes közegében figyelhető meg. Az országos viszonylatban is jelentős apróvadállomány ide vonzza a vadászatot kedvelőket is. A most korszerűsített termál- és strandfürdő többféle szolgáltatással várja a vendégeket.

Látnivalók:
Kopjafa a Körösladányi út mellett
Kopjafa Dévaványa határában, Gabonáspusztában, Vitéz Bilkei Lipcsey Márton őrgróf emlékére
Tőkerészi iskola és kút
Állomási "iskola"
Hajós úti iskola és kút
Református templom
Katolikus templom
Vágóhíd épülete
Jéggyár
Állomás - víztorony
Kéthalom - iskola
Szőnyegszövő
a régi malom épülete
Világháborús Hősök Emlékműve
Túréri-tó
Tókert-régészet
Dévaványai Termál- és Strandfürdő
Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény
Dévaványai Túzokrezervátum


Körösladány: Körösladány a Hortobágy-Berettyó és a Körösök közöttisíkság délkeleti szélén települt. Keresztülfolyik rajta a Sebes-Körös, amelynek erős kanyarulatait a szabályozáskor levágták. A mélyebben fekvő területeket a szabályozás előtt időszakosan víz borította.

Körösladány és határterületének történelmi és régészeti feltárása már a 19. század közepén elkezdődött. A településről az első tudományos igényű történelmi munka 1855-ben, ifj. Palugyay Imre (1818-1876) tollából jelent meg. Ezt számos egyéb munka követte, de közülük napjainkig egyik sem adta meg a város teljes monográfiai mértékű történelmét.

Körösladány első átfogó és tudományos igényű régészeti felmérését 1968 és 1975. november 30. között végezte el egy 6 főből álló munkacsoport, Gazdapusztai Gyula - majd halála után Bakayi Kornél - vezetésével. A munkacsoport hét év alatt 116 lelőhelyet tárt fel és kutatott át. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy Körösladány 7000 éves múltra tekint vissza, miután a megtelepedésre alkalmassá vált vidéken megjelentek a Körös-kultúrát képviselő első emberi közösségek.

Körösladány mai közigazgatási területén Nadányon kívül még hat falut ültek meg. Északra esett az 1321-es első említésekor már elpusztult (Szentmihály). Ennek közelében, nyugatra feküdt egy 1219-es adat szerint talán várnépek lakta (Károly). Ettől délebbre, Körösladány mai belterületének északnyugati szélén települt meg az 1321-ben felbukkanó (Győrfölde), amely minden bizonnyal majorságszerű predium lehetett, (rab)szolga jogállású lakossággal. A Sebes-Körös bal oldalán, attól kissé délre volt található a szintén 1321-ben említett (Süvöltő). Ettől délkeletre esett a szolgáltató és várnépek által lakott (Méhes), amelyről elsőként 1219 ből szól okirat. Innen északnyugatra helyezkedett el (Fás), amely 1221-ben jelenik meg az írott forrásokban.

Először a Zásti apátság 1067-ből származó okirata Nadan néven, mint pagust említi. Nadan nádasgátat jelent. Még régebben római őrség erődítménye lehetett, mert a Kihi szigetnek, kertnek nevezett részén római sírt találtak, Constantinusz (Kr. u. 306 - 337) császár aranypénzeivel. 1125 körül falut alapítanak a letelepedett besenyők, nem sokkal ezután egy fatemplomot kezdenek el építeni. 1222-ben a Váradi Regestrum azonban már mint pappal is
rendelkező falut jegyzi, Nadan, Ladan illetve Keresnadan néven. A község 1220-tól 500 éven keresztül a Nadányi család uradalma volt. 1370-ben a Nadányiak megépítik az első kőtemplomot. 1460 körül elkészül a Nadányiak kastélya.

A báró Harruckern család férfiági kihalása után, 1798-ban Körösladányt és tágabb környékét a Wenckheim család bárói ága örökölte. 1803 és 1805 között építtették föl - vélhetően a Nadányiak várkastélya helyén - a copfstílusú kúriájukat id. Czigler Antal tervei alapján, amivel a község újból uradalmi központtá vált. Ebben az időben veszi kezdetét Körösladányban a vízszabályozás, melynek során báró Wenckheim József számos csatornát ásatott a belvizek levezetésére, illetve töltéseket készíttetett az árvizek megelőzésére.

1865-ben az első gőzmalom üzembeállítják. 1866. október 1-jén megnyitják az első óvodát. 1872. június 5-én átadják a községházát. 1881-ben átvíz pusztít a faluban. Négy év múlva a település megrendezi első vásárját. 1903-ban két artézi kutat furatnak a faluban. A következő évben 388 darab házhelyet mérnek ki a Tenkér-parton (Újladány).

Látnivalók:
Csörsz árka ma is jól kivehető, négy kilométer hosszú Körös-menti sánc,
Református templom (1776),
Katolikus templom (1822),
Wenckheim-család kriptája (1830),
I. világháborús emlékmű - Hősök szobra avatás: 1929. május 5.,
Tüköry Lajos emlékmű (1956),
Sebes-Körösi Duzzasztómű (1977).
II. világháborús emlékmű,
Helytörténeti gyűjtemény - falumúzeum (2003),
56-os emlékmű (2006).


Túrapontok:
Túraszakasz fotók:
Túraszakasz térkép: